2012. április 7., szombat

, , , ,

A városi szerelem szomorú vándorai


" Így lettek egymáséi ők ketten, a városi szerelem szomorú vándorai. Keresztül sok egyéb kis érzésen, pletykákon, bajokon, szenvedésen és kicsúfoltatáson, megannyi állomásán a romlottra finomodott élet kálváriájának, elérkeztek egymáshoz. "


    Ha az ember lánya alapító tagja a Molnár Ferenc Klubnak, és még kihívás is indul, ami számára kötelező, egyértelmű, hogy számolja a napokat, mikor kezdheti el olvasni a kiszemelt művet.
Bevallom, a fejezetek rövidsége miatt esett a választásom erre a kötetre (na meg a másik kettőhöz képest ez e legvékonyabb, mea culpa, de mostanában csak ilyen szösszenetekre futja). Ráadásul a könyv négy az egyben, ugyanis a címadó kisregény mellett három elbeszélést is olvashatunk Molnár Ferenctől.


    A pesti leány a tizenkilenc éves Brandt Elza, akinek ketten is teszik a szépet (Artúr és dr. Vermes ügyvéd), azonban ő Gál Miklóst szereti, akivel hét évvel ezelőtt egy nyaraláskor találkozott. Édesanyja el is fogadná a helyzetet, azonban apja a kaszinó, ezen belül is a kártya rabja, ezért a család anyagi helyzete miatta ingadozik, így Elza is érzi az életében hamarosan bekövetkező sorsdöntő fordulatot.

   Elza számára a tizenöt éves Manci jelenti a gyerekkort, az álmodozást arról, ha majd egyszer felnő, boldog lehet azzal, akit ő választ, amit Mancinak is elmond. Közben feltűnik az amerikai acélkisasszony, Ketty (milyen idegesítő neve van!!!), aki Elzát igyekszik meggyőzni, változtasson a hozzáállásán.

  Elzát nagyon szerettem a maga világával, és ebbe rondított bele az irritáló Ketty, aki amint megérkezett, szinte azonnal feltalálta a spanyolviaszt.
  Örülök, hogy egy évszázaddal később születtem, mert nem szimpatizálok a korabeli gondolkodással, a drágalátos acélkisasszonnyal pedig biztosan ki nem állhatnánk egymást.
   A széptevőkről is megvan a véleményem: Miklóst nem értem, Vermes egyszerűen szánalmas, Ketty mellett ő volt a másik, aki az agyamra ment.


    Az első elbeszélés főszereplője Klári, aki tegnap temette el édesapját és maradt egyedül négy fiatalabb testvérével. Ekkor kap házassági ajánlatot a A kis klarinétostól, másnap azonban felbukkan a házban egy régi ismerős, aki a lányt keresi...

  A vasban egy vidéki gyáros életébe pillanthatunk be, ahová Pestről érkezik nevelőnő, akit a direktor úr már régóta ismer.

   A pikolóban pedig egy pikoló álmodozásának lehetünk tanúi.


     A kisregényt szívesen olvastam volna még tovább, mert bár bátran rábiggyeszthetjük a romantikus címkét, nem kell félnünk, hogy átcsap csöpögésbe.
   Klárit az első elbeszélésben most értettem meg, de az akkor sem tetszett, ellenben a másik kettő már sokkal inkább :).

   Miért érdemes elolvasni? Mert Molnár Ferenc olyan gyönyörűen ír:
" A téli este enyhén borult föléjük. Hó már rég nem esett, mintha bekukkantott volna a világba egy-két napra a tavasz, hogy lehetne-e már jönni. Künn, a kertek közt szinte hiányzott az akác mézes illata, hiányoztak a haldokló fehér virágok a gyalogjáróról."

... és a  történetek is igazán emberiek, nincsenek kicicomázva, nem mesterkéltek, száz évvel ezelőtt mindez, akár velünk is megtörténhetett volna.


   Bár a kihívás teljesítéséhez elég egy kevésbé ismert prózai mű és egy dráma elolvasása, nálam a közeljövőben sorra kerül a Lazi MF sorozatából a másik két kötet is (A csókok éjszakája és A zenélő angyal) is.


Molnár Ferenc: Egy pesti leány története
168 oldal
Lazi Kiadó, 2007
2200 Ft
Share:

3 megjegyzés:

  1. Felvettem kívánságlistára :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, nagyon örülök neki! ;) Ha elolvastad és Neked is tetszeni fog, Bogassal szeretettel várunk a Molnár Ferenc Klubba ;).

      Törlés
  2. Rendben :) Kíváncsi vagyok rá!

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.