2012. május 1., kedd

, , , ,

Vers

A múlt héten meghirdetett közvélemény-kutatásom mondhatni siralmas véget ért, ugyanis egyetlen ember válaszolt csak a kérdésre - akinek ezúton is köszönöm -, hogy milyen verse(ke)t szeretne látni a rovatban. 
A válaszok közül a többség a külföldit választotta, így előszedem a külföldi versgyűjteményeimet és már ebben a hónapban is szemezgetek közülük. Csak megjegyzem, múlt hónapban sikerült beszereznem Federico García Lorca verseit, úgyhogy lesz miből válogatni.
De május 1. nemcsak A munka ünnepe, hanem a majálisé is, ezért egy Radnóti-verset választottam:


 Radnóti Miklós: Majális


A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.


1944. május 10.



Vers: MEK
Share:

2 megjegyzés:

  1. Épp tegnap vettem le a polcról egy Radnóti-válogatást, ő az egyik kedvencem :)

    VálaszTörlés
  2. Látod, pedig nem beszéltünk össze ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.