2012. november 5., hétfő

, , ,

Vers hétfőn

Sylvia Plath: Varjú esős időben
Fordította: Tandori Dezső

Fönn a merev gallyon
Ázott, fekete varjú kuporog,
Tollászkodik hosszan az esőben.
Nem várok csodát,
Nem várok véletlent,

Hogy szememben e látvány kigyúljon,
Rendszert sem kutatok
A szeszélyeskedő időben:
Hulljon a foltos levél, ahogy az ág
Veti, nem szertartás ez, nem jelent

Semmi mást. Bár olykor, bevallom,
Várnám: a néma ég eltársalog
Velem, de ezt tényleg nem panaszképpen
Mondom; mert kis glóriák
Izzhatnak hirtelen

Egy konyhaszéken-asztalon,
Mintha égi dolog
Lenne a legtompább tárgy is hébe-
Hóba - így lényegül át
A másképp jelentéktelen

Időköz; nagyság, tisztesség, mondjam:
Szerelem által. Így haladok
Óvatosan (mert bármi holt vidéken
Megeshet); kis ravaszság,
Kis kétkedés; persze, sejtelmem

Sincs, miféle lángoló angyalom
Támadna. Egy varjú, ennyit tudok,
Tollászkodván nagy fényben
Állhat, fogadva látványát
Mintha kinyílna a szemem,

S egy pillanatra nem kell szoronganom:
Nem teljes a kívülállás. Ahogy
Járom makacsul az erőtlen
Évszakot, legalább
Valami megnyugvás nekem

Is kijut. Csodák esnek folyton,
Ha íly tündöklő trükköket csodálnod
Lehet. Kezdődhet újra a türelem-
Játék, az angyalvárás. Ritkán,
Vaktában, megjön.



A verset itt találtam.
Share:

2 megjegyzés:

  1. Annyira szeretem, hogy mindig eltalálod a nap hangulatát ezekkel a versekkel :)

    VálaszTörlés
  2. Akkor tényleg boszorkány vagyok, mert ez a vers már 2 hete be volt időzítve :).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.