2013. február 25., hétfő

, , , , ,

Vers hétfőn

Percy Bysshe Shelley: Dal
Fordította: Radnóti Miklós

A téli fán gyászolva üldögél
egy özvegy nagy madár;
fölötte fagy leng, lassu szél,
és lenn a víz megáll.

A síkos föld kopár, virága jég,
fagy járja át a fát,
csönd van, csak egy malomkerék
suhog a légen át.




Percy Bysshe Shelley: Ha a lámpa eltört
Fordította: Szabó Lőrinc

Ha a lámpa eltört,
porba fúl a sugár;
ha oszolnak a felhők,
a szivárvány is tovaszáll;
lant húrja ha pattant,
édes dala semmibe vész;
ajk csókja ha csattant,
jön utána a gyors feledés.

Mint mécset a szikra
nem él túl, s húrt a zene,
nem zendül a szív, ha
a lelket csend töri le:
csak gyászdala hallik,
mint szél romokon ha fut át
s tenger ha morajlik
halottért sírva imát.

Fészket mire sző két
szív, a szerelem kiröpül
s otthagyja a gyöngét
a multtal egyedül.
Szerelem, ha szégyen,
hogy minden ingatag,
mért kell neked éppen
a szív, a legingatagabb?

Vad láza sodor majd,
mint vihar a varjakat;
hidegen gunyol majd
az ész, mint téli nap;
nem véd puha ketrec,
sas-fészked elrohad
s csupaszon didereghetsz,
ha hull a levél s jön a fagy.


Versek: innen.
Kép: innen.
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.