2013. szeptember 13., péntek

, , , , , , ,

A tanítónő


        Anne Shirley immár tizenhat és féléves, elvégezte a főiskolát és néhány nap múlva ő lesz a tanítónő Avonlea-ben abban az iskolában, ahol nemrég még ő is a padot koptatta. Közben egy mogorva és furcsa szokásokkal megáldott úr, Mr. Harrison költözött a szomszédos birtokra Rozsda nevű nem éppen mindennapi papagájával.

     Néhány nap, és megkezdődik a tanítás, de ez alatt a pár nap alatt Anne és Diana ismét találkozik, és előbbi ismételten kalamajkába keveredik.

    Anne tehát visszatért Marillához a Zöldmanzárdos házba, ahol Mrs. Rachel Lynde is rendszeresen látogatóba érkezik, és vannak napok, amikor hősnőnk is inkább elkerüli ezt a drága asszonyt:

Mrs. Lynde holnapra szóló jó tanácsaitól sem ment meg az ég, gondolta magában Anne, és egy kis fintort vágott, de azt hiszem, ezúttal kifogok rajta, és nem megyek be. Olyan a tanácsa, mint az erős paprika: kis mennyiségben étek, nagyban méreg, főleg, ahogy ő adagolja... Nos, inkább átszaladok egy kicsit Mr. Harrisonhoz beszélgetni.

   A szép reményekkel és nagy tervekkel felfegyverzett Anne már az első napon szembesül azzal, hogy nem is olyan egyszerű egy csapat gyereket okítani. Emellett régi iskolatársaival megalakítják a Faluszépítők Társaságát, ami - mint bármelyik faluban a világ bármely pontján - megosztja Avonlea lakóit. 

   Ha pedig még nem lett volna elég a változásokból és kihívásokból, a Zöldmanzárdos ház hatéves ikrekkel bővül, akiknek nevelése nem csupa móka és kacagás.


   Még szerencse, hogy Anne a régi barátnőnek, Dianának bármikor kiöntheti a szívét és később egy igazi rokonlélekre is bukkan...(Rokon lélekre találni pedig tapasztalatból mondom, mindig öröm ;).)

    Mivel egy olyan pillanatban kezdtem el olvasni a könyvet, amikor azt éreztem, ide Anne Shirley kell, nem is gondoltam arra, hogy ez bizony egy folytatás, és a folytatások nem mindig sikerülnek olyan jól, mint az első kötetek. Nem kell ettől tartanunk, mert Anne bár már az iskolapad másik oldalán áll, belül ugyanaz az álmodozó, jóakaratú, sokszor bajba keveredő, mégis szeretni való lány maradt, akit korábban megismertünk. Csak ez a lány már komolyabb dolgokkal tölti a napokat, és igyekszik megfelelni a saját maga elé tűzött kihívásoknak, nem beszélve azokról, amiket a tanítványai, azok szülei és az ikrek, leginkább a mindenre kíváncsi, rosszcsont Davy állít elé:
- Csak egy vigasztal - mondta elégedetten -, hogy a mennyországban teleehetem magam lekvárral.
Anne szája sarka veszélyesen megrándult:
- Elképzelhető... ha szükségünk lesz rá. De miből gondolod, hogy ott sok lekvár lesz?
- Hogyhogy miből? Hát benne van a katekizmusban!
- Ugyan már, Davy, semmi ilyesmi nincs benne!
- De ha mondom, hogy van - erősködött Davy. - Múlt vasárnap Marilla tanított nekem egy kérdést: "Miért szeressük Istent?", és a válasz az volt: "Mert az Úr megőriz, és megvált bennünket." A megőrzés az egy szent szó arra, hogy lekvárt tesz el.
- Muszáj egy kortyot innom - mondta Anne sietve.
Amikor visszajött, nem kevés idejébe és fáradozásába telt, amíg megértette Davyvel, hogy a katekizmusban az a szó egészen mást jelent.
- Sejtettem, hogy túl szép, hogy igaz legyen sóhajtott fel végül Davy csalódottan. - Különben sem igen értettem, honnan van ideje a befőzéshez, amikor az ének szerint az egész egyetlen ünnepnap.

    Míg Davy ilyen és hasonló kérdésekkel árasztja el Annet, garantáltan mosolyt csal minden Olvasó arcára. Hiszen ki ne szeretne egy ilyen gyereket, akit minden érdekel, akinek mindenhez van hozzáfűznivalója? Ugye, hogy kicsit Anne-re emlékeztet?

 Aki pedig ilyet mond (már Anne-ről van szó):

- Gumicsizmában nem lehet erdei nimfa az ember.
azt nem lehet nem szeretni.

   Anne kalandjai tehát ott folytatódnak, ahol elköszöntünk tőle. Csakhogy a cserfes kislányból komoly tanítónő lett, akit még mindig zavar egy-egy előbukkanó szeplő az orrán és a hajszíne, de legfőbb célja, hogy egyszerűen szeretné megszépíteni az emberek életét és a helyes irányba terelni a nebulókat. És ki szeretne ilyen tanító nénit magának, ha csak néhány órára is, amíg ezt a kötetet elolvassa? Természetesen nem feledkezhetem meg a többiekről sem, akik között régi ismerősökre találkozunk, de lesznek újak is. Bennük sem fogunk csalódni.


Lucy Maud Montgomery: Anne az élet iskolájában
Anne sorozat 2. 
Eredeti cím: Anne of Avonlea
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
292 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2008
2299 Ft
Share:

2 megjegyzés:

  1. Nekem is folytatnom kéne, pláne, hogy hangosan felnevettem a beidézett beszélgetésen a lekvárral kapcsolatban :) Annyira szerettem az első részt (arról meg írnom kellene már :))! Folytatod majd a többi résszel is?

    VálaszTörlés
  2. Helyes ;). Imádnivaló ez a Davy, olyan szövege van, hogy még párszor biztos, felnevetsz majd ;).
    Igen, folytatom majd nem tudom, mikor, mert már csak az utolsó rész hiányzik, de már félretették egy előrendeléssel és a jövő hónap végén-november elején teljes lesz a sorozat :).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.