2013. október 28., hétfő

, , ,

Vers hétfőn

Mert egyszerűen gyönyörű:

Szergej Jeszenyin: Aranylik, őszül
Ford.: Rab Zsuzsa

Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messzehúzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.

Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útrakél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.

Állok magamban ősztarolta réten.
Elring a széllel a darúcsapat.
Víg ifjuságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.

Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.

Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkező fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.

S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.

John Atkinson Grimshaw: Arany ősz
Share:

4 megjegyzés:

  1. Tényleg gyönyörű a vers, és nagyon szép a kép, amit betettél!

    VálaszTörlés
  2. Köszi :). Szergej Jeszenyin is feliratkozott a kedvenceim közé :). Nemsoká meglesz a Lyra Mundi sorozatból a kötete, úgyhogy egy-két hétfőn biztosan találkozhatsz még vele nálam ;).

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy Neked is tetszik! ;) Már meg is jött a verseskötetem tőle ;).

    VálaszTörlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.