Ugrás a fő tartalomra

" A szajhák Velázqueze "


Mostanában talán nem múlt el úgy egy hét sem úgy, hogy valaki ne kereste volna Toulouse–Lautrec életregényét, amit még márciusban olvastam, de akkor nem született róla bejegyzés. Pedig akkoriban nyílt a Szépművészeti Múzeumban a kiállítás is, amire sajnos nem jutottam el, de ha valaki járt ott és van kedve, hozzászólásban nyugodtan meséljen róla. Elnézést kérek az idézetek miatt, de Wordben írtam meg a bejegyzést és a drága ennyire szétszedte és nem javította ki úgy, ahogy szerettem volna...


Visszatérve az első mondatomhoz, tavasszal elmaradt a bejegyzés, de most úgy döntöttem, fél év távlatából megpróbálom összeszedni a gondolataimat a regényről. Arról nem is szólva, hogy idén 150 éve született a festő, így különösen megérdemel néhány szót. 

Henri de Toulouse–Lautrec ugyanolyan kisfiú volt, mint bármely más: édesanyja szemefénye, édesapja titkos büszkesége, aki abban reménykedett, hogy fia is továbbviszi a grófi címet, megtanítja vadászni és lovagolni és ugyanolyan sikere lesz a nőknél, mint neki. A kis Henri imádott rajzolni, már a regény felütéseként is az édesanyja sokadik portréján „dolgozik”, aki az iskoláról mesél neki, ahol Riri (ahogy édesanyja becézte) rövidesen megkezdi tanulmányait.

Hirtelen odafordult az anyjához. – Mama – szólalt meg félénken -, festő szeretnék lenni.
-          Festő! – jajdult fel meghökkenten Adèle.
A szónak rossz íze volt. Néhány tiszteletre méltó akadémikus kivételével a festők borzas hajú, erkölcstelen bohémek voltak, akik mind erősen kifogásolható, ocsmány életet éltek a Montmartre padlásszobáiban, abszintot ittak és meztelen nőket festettek. A társadalom legkülsőbb peremén volt a helyük, mint a színészeknek, íróknak, muzsikusoknak. Egy tehetséges polgárfiú nyugodtan választhatta volna a művészpályát, de nem egy olyan fiatalember, akinek rangja és vagyona volt. Semmi esetre sem egy Toulouse-Lautrec…
-          Festő! – ismételte. – De Henri…
-                     Tudom, mit akar mondani – szakította félbe Henri, sejtve az ellenvetéseit. – De nincs sok választásom. Mit tehetnék, mama, őszintén, mi egyebet tehetnék? Másrészt, mindig szerettem rajzolni. 


Az iskolában barátra talál, minden ugyanolyan, mint a többi kisgyerek életében, de egy nap minden megváltozik. Henri lába eltörik, és csak nehezen akar gyógyulni. Hamarosan pedig kettős lábtöréssel nyomja az ágyat és kénytelen az iskolából is kimaradni. Egyetlen vigasza a rajzolás. A büszke apa döbbenten áll a történtek előtt. Mi lesz így a Toulouse–Lautrec névvel? 

Henri lába bár meggyógyul, de a növekedésben megáll és tinédzserként groteszk törpének hat. Apja, aki nem tud belenyugodni a történtekbe, elfordul fiától. 

Henri beiratkozik egy párizsi atelier-be, ahol újra barátokra talál (itt találkozik az ekkor már túlkoros Van Gogh-gal), de rá kell jönnie, hogy a mester előtt nem bontakoztathatja ki saját művészetét, ha nem felel meg, akkor a kor felfogása szerint sosem lesz belőle igazi festő. Így a színeket hanyagolja és szépen halad előre.
Később műtermet bérel a Montmartre-on, és 1889-ben, amikor a Moulin Rouge megnyitja a kapuit, az ő megbotránkoztató plakátjának köszönhetően, remek reklámot biztosít a mulatónak, ahol ő is törzsvendég lesz. Mert Henri fájdalmakkal küszködik: mind fizikailag, mind lelkileg. A lábait kínzó fájdalmak egész életében végigkísérik és külseje miatt a nőknél sem arat osztatlan sikert. Persze, a pénz mindenkit megszépít, de nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egy ilyen szerelem nem örökre szól. Így Toulouse-Lautrec két dologban lel vigaszt: az alkoholban és a művészetben. Utóbbiban nemcsak a festészetben bontakoztatja ki tehetségét, hanem az egyik legnehezebb területen: litográfiákat is készít.

Henrit csak a szajhák Velázquezeként kezdik emlegetni: életét a szajhák közt éli, őket festi, velük osztja meg mindennapjait, ők, azok, akik emberszámba veszik és kegyeiket sem tagadják meg tőle.

Toulouse–Lautrec szívfacsaró története és a korabeli bohémélet és Párizs elevenedik meg a lapokon: Egy boldog gyerekkor és egy, a betegség által kettétört élet bontakozik ki előttünk, tele szenvedéssel és szenvedéllyel, művészettel, örömmel és könnyekkel, megvetéssel, barátokkal, egy szerető édesanyával, aki mindvégig kitart imádott gyermeke mellett, kurtizánokkal és füstös-alkoholos mulatókkal. 

Ez a Moulin Rouge. Bár a nagysikerű film a regény alapján készült (legalábbis a fülszöveg szerint), ne úgy vegyük a kezünkbe a regényt, hogy a jól ismert jelenetek elevenednek meg majd előttünk, mert csalódni fogunk. Nincs itt sem Satine, sem Christian, csak egy sokat szenvedett, ám rendkívül tehetséges ember, aki keményen megdolgozott azért, hogy egyszer az ő neve is bekerüljön a francia művészet nagyjai közé. De akkor már késő volt.

Tíz évvel vagy fiatalabb nálam és még nem mondtad el minden mondanivalódat. Rögzítsd vászonra, mert talán soha senki nem akad, ha te nem mondod el. És ne hagyd, hogy egy nő meggátoljon ebben.


-          (…) Azt is tudják, hogy sokszor heteket töltesz a bordélyában. Mindenki erről beszél.
-                     Igazán? Hát csak beszéljenek, ha jól esik. Nem tudod, hogy a társalgás sava-borsa a pletyka és a legtöbb embernek nem lenne semmi mondanivalója, ha nem jártathatná a száját a hátad mögött? Miért bánod, ha én nem bánom? Nagyon jól tudod, Maurice, hogy ha nem volna a Fehér Virág, már régen nem is élnék. Isten tudja, az az egyetlen hely, ahol megpihenek, ahol békében hagynak, ahol nyugodtan dolgozhatom. Rendben van, néha heteket töltök egy bordélyházban. Kinek mi köze hozzá? Kinek ártok vele? Berthe, régi barátnőm a Papagájból, a helyettes vezetője. Mialatt festek, a lányok bejönnek a szobámba, a koszt pedig kitűnő. Nem is képzeled, mi mindent lát az ember, ha bent él egy bordélyházban!
-          Azt hiszem, el tudom képzelni – vigyorgott Maurice.
-                     Nem, nem tudod! És ne légy mocskos lelkű, mint a többi képmutató. A témákra gondoltam, a pózokra, a kifejezésekre – csupa olyan dologra, amit még soha senki le nem festett.
-          Tudod, minek nevezett téged az egyik kritikus? A szajhák Velázquezének.
-                     Nem tudtam, de bóknak veszem. Nézd, Maurice, egy percig felejtsd el, hogy puritán és keresztény vagy, és vedd elő a jobbik eszedet. Erkölcsileg, ugye nincs semmi különbség abban, hogy egy aktot műteremben festenek-e, vagy bordélyban? Művészi szempontból azonban óriási a különbség. Hogyan értessem ezt meg veled? A különbség ugyanaz, mint ha a párduc a dzsungelben, vagy az állatkitömő műhelyében van.




Pierre La Mure: Moulin Rouge
Henri de Toulouse-Lautrec életregénye
Eredeti cím: Moulin Rouge
Sorozat: Paletta
Fordította: Vermes Magda
422 oldal
Vince Kiadó, 2001
1995 Ft
Film és könyvek Toulouse-Lautrecről (Henri Perruchot könyve nálam is várólistás) 

Megjegyzések

  1. Szia,
    Bocs, kicsit lemaradtam erről a bejegyzésről az oldaladon, én voltam a kiállításra, utolsó nap... Itt találsz róla írást:

    http://repulokutya.blogspot.de/2014/08/toulouse-lautrec-kiallitas-utolso.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülök, hogy hozzászóltál, mindjárt el is olvasom a bejegyzésed :). Egyáltalán nem maradtál le, ugyanúgy örülök, ha valaki egy három évvel ezelőtti irományhoz szól hozzá :).

      Törlés
  2. Jó akkor majd bátran hozzászólok régebbiekhez is :)
    Nagyon szeretem a blogodat, kevés van ami tetszik, de a tiédet mindig jó olvasni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, nyugodtan szólj hozzá bármelyik irományhoz :).
      Bevallom, néha elbambulok és nem bunkóságból, csak figyelmetlenségből marad el a válasz :$.
      De drága vagy, köszönöm szépen :$. Most le vagyok maradva, de a hétvégén igyekszem utolérni magam.

      Törlés

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.
A blog menüje (címkék, bejegyzések, bloglista stb.) fent, a Keresés melletti három csíkra/sávra kattintva érhető el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Sok hűhó semmiért

Egy új évet érdemes egy olyan vidám olvasmánnyal kezdeni, mint a Sok hűhó semmiért, de az sem baj, ha az esztendő első estéjén annak filmváltozata elé ülünk le. Utóbbit többször láttam már és nagyon szeretem, de az írott változata csak most került a kezembe.

   Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik nem ismerik a történetet, de azért dióhéjban összefoglalom: Messinában járunk Leonato úr házában, akit futár értesít az aragóniai herceg, Don Pedro és kísérete érkezésről. Beatrice, Leonato unokahúga Benedek után érdeklődik, akivel csatába indulása előtt rendszerint szócsatákat vívott.

   A társaság meg is érkezik, tagjai közt találjuk János herceget, Don Pedro féltestvérét, Claudiot, az ifjú nemest és természetesen Benedeket is, aki meg is kezdi vitáját Beatricével.  Beatrice biztosra veszi, hogy sosem fog férjhez menni, míg Benedek az agglegénység mellett teszi le voksát.

BEATRICE Meghalhat-e gáncs, míg ilyen méltó táplálékot talál, mint ön, Benedek úr? Az ön közelében az udvariasság is …