2014. október 23., csütörtök

, , , , ,

A mi életünk


    Amikor kb. egy hónapja megláttam, hogy hamarosan megjelenik Anna Gavalda új könyve, rögtön tudtam, hogy ez kell nekem. Három éve olvastam az Együtt lehetnénket, amire azóta is szívesen gondolok vissza, bár magam sem tudom, miért nem olvastam időközben mást is az írónőtől. De nem is ez a fontos most, hanem az Édes életünk, melyben egy-egy kisregényt olvashatunk, két huszonéves fiatal útkeresésének lehetünk tanúi.


    Mathilde huszonnégy éves, művészettörténetet tanul, a szakdolgozatát kellene írnia, de a sógorának dolgozik. A feladata roppant egyszerű: álnéven ír hozzászólásokat az interneten különböző termékekhez, melyekkel elrettenti a későbbi vásárlókat és a céget, ami után az adott vállalat elgondolkodik és változtat. Ezek után Mathilde ismét felbukkan álnéven és most már pozitívabbnál pozitívabb véleményekkel árasztja el az oldalakat. 

    E mellett két lánnyal él albérletben, akik éppen rábíztak egy jelentős összeget, hogy másnap adja át a vállalkozónak, aki a lakásuk felújítását végzi és nem éppen szerencsés magánéletén gondolkodik egy kávézóban. Egy kávézóban, ahol már járt, üldögél, gondolkodik, mellette a táskája, benne a pénzes boríték. Mathilde egyszer csak feláll, pénzt hagy az asztalon és elindul. De kint döbben rá, hogy nincs nála a táska! Visszamegy, de a táskának hűlt helye... Mihez kezdjen? Mit mondjon a lakótársainak, akik elutaztak a hétvégére és megbíztak benne?

   De milyen az élet: egyszer csak megcsörren a telefonja és egy ismeretlen hang közli: nála van a táska...
Lehet, hogy az életben minden elrendeződik, de ebből kiindulva azt mondani, hogy az élet szép, bizony kockázatos állítás.

  A második kisregényben a huszonhat éves Yannt ismerhetjük meg. Ő is tipikus mai fiatalnak mondható: elvégezte az egyetemet, de nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, így háztartási robotok bemutatásával foglalkozik, a barátnőjével él, aki éppen elutazott. Majd egy este minden megváltozik: Yann a folyosón egy szekrénnyel találja szembe magát, amit segít felvinni a fentebbi szomszédoknak, és bár ezt az estét nem így tervezte, de egy olyan világba csöppen, amit eddig nem ismert, sőt el sem tudta képzelni, hogy ilyen is létezik, hogy így is lehet élni.

És te, marha, teszed, amit tenned kell: felvételik, vizsgák, diplomák, gyakorlatok.
Az önkéntes gyakornoki állások, a nem díjazott gyakornoki állások, az anyagi ellentételezés nélküli gyakornoki állások, a dicsőséget hozó gyakornoki állások nem fizetett gyakornoki állások, meg a dicsőségért végzett gyakornoki munkák. Aztán a CV-k. Olyan fényképpel, ami tetszeni fog. CV papíron, CV online, CV dombornyomásban, videón, ahogy óhajtják, akárhogyan. A motivációs levelek. A motivációs mailek. A motivációs videók. Az... az összes értéktelen, hülye hadova, nem is tudsz már mit kitalálni, annyira nem hiszel bennük, annyira elkeserít, lelomboz, hogy ilyen fiatalon azért harcolsz körmöd szakadtáig, hogy te is adót fizethess, mint a többiek.
(...) Igen, mindig megbízható voltál, egész életedben nem dobtál a földre egyetlen papírt sem, soha nem tetted fel a lábad a szemközti ülésre, még akkor sem, amikor nagyon késő volt, és senki sem volt a kupéban, van egy diplomád, szabályosan szerezted, de sajnos, nincs szerencséd, ez van. A te számodra nincs munka.
Nem, nincs. Nem mondták neked, biztos vagy benne? Érdekes... Talán beszélj a szomszédasszonnyal.
Hé, kisfiam! Ébresztő! Válság van!
Ne szakmát tanulj, hanem hallgasd a híreket, legalább nem veszítesz annyi időt!
Hogy mi? Nem érted? Várj, ne mozdulj, kiscicám, összefoglaljuk a helyzetet.
Fiatal vagy, európai vagy, kedves vagy?
Akkor megszívtad, barátom!

   Hogy milyen ez a két kisregény? Ez bizony maga az ÉLET. Igen, Kedves Olvasó, így, csupa nagybetűvel. Nem egyszer éreztem azt, hogy a saját gondolataimat olvasom és azt gondoltam közben, hogy ez az Anna Gavalda egy zseni! Ez a nő nem csak néz, lát is. Látja a mai fiatalok helyzetét, a közösségi és mindenféle egyéb oldalak mögé képes látni, átérzi mindazt, amit egy mai fiatal átél. Mert anélkül nem tudott volna két ilyen történettel előrukkolni. Ez a két történet pedig nemcsak szembesít a valósággal, az ÉLETtel, de talán lesz, akit elgondolkodtat és ő is mer változtatni. Az idősebbeket pedig szintén elgondolkodtatja és talán ők is kezdik megérteni, hogy nem is olyan egyszerű ma fiatalnak lenni, mint az ő idejükben volt, és talán ezentúl nem ítélkeznek olyan könnyen a mai fiatalságon és nem rúgnak beléjük még egyet a "kedves" szavaikkal.

   Bloggerinaként pedig elmondhatom, hogy Mathilde szavai még inkább megerősítettek abban, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítok az internetnek és a való világnak:
És a Facebook, az nem üres ábránd?
És a Meetic? És az Adopte? És az Attractive? És az összes hülye társkereső oldal? Az összes szánalmas üst, ahol a magányotokat kevergetitek két képreklám között, a lájkok, a képzeletbeli barátok hálózata, a szemmel tartott közösségek, a védtelen, nyájban nyomuló, fizetős testvériségek hálózata, amelyek iszonyatosan gazdag szerverekhez kötősnek, azok vajon micsodák?
És az állandó lázas izgalom... A folyamatos hiányérzet, a telefonotok, amit egy percre sem hagytok békén, a képernyő, amit állandóan kioldotok, az életek, amiket azért vásároltok, hogy tovább játszhassatok, ez a nyitott seb, lefolyónyílás, állandó szorítás a zsebetekben... Ahogy egyfolytában azt nézegetitek, nem hagyott-e valaki a számotokra néhány szót, egy rövid üzenetet, egy jelet, egy visszajelzést, egy megjegyzést, egy... bármit.
És ez a "valaki" bárki és bármi lehet, attól a pillanattól kezdve, hogy hozzátok szól, megnyugtat, és azt sugallja, hogy elevenek vagytok, hogy léteztek, hogy számítotok valakinek, de mivel nem ismer, úgy mellékesen bármikor bepróbálkozhat valami szarsággal.
Ezek a szakadékok, ezek a káprázatok, ezek a kódolt vonalak, amelyeket a metróban simogattok, azonnal eltaszítanak titeket, mint egy darab szart, amint nincsen "neki" térereje. Ezek az élvezetek éppen saját magatoktól választanak el benneteket, és leszoktatnak arról, hogy magatokra gondoljatok, hogy magatokról álmodjatok, hogy párbeszédben maradjatok az igazi valótokkal, hogy megtanuljátok megismerni önmagatokat, vagy újra ráismerni önmagatokra, nézni a többieket, ismeretlenekre mosolyogni, meglesni az embereket, flörtölni velük, lenyűgözni őket, sőt dugni velük!, de mindennek az illúzióját nyújtják nektek, azt az érzést, hogy az egész világot ölelitek.

   Mindkét kisregényt nagyon szerettem, de Yann története volt az, ami hozzám a legközelebb állt. Mert az én életem is sok ponton egyezik az övével és bár nem tudom, mit hoz a holnap, de hozzá hasonlóan úgy érzem, jól döntöttem, amikor meghoztam egy számomra nagyon fontos döntést.

   Csak a második olvasmányom volt az írónőtől, de biztos vagyok benne, hogy ezek után el kell olvasnom Anna Gavalda minden művét. Mert szókimondó, mert őszinte, mert egyszerűen jó olvasni és nem akarja megmondani a tutit, csak szembesít a valósággal, az ÉLET buktatóival és elgondolkodtat. Hogy lehet ezt másként is csinálni, és érdemes megpróbálni. Mert jól is elsülhet. (Ezért a nyomdahibákat is megbocsátom.)

Az olyan embereket, akik tudják, és elmagyarázzák neked az életet, irtani kell, mint a gazt.

Anna Gavalda Édes életünk
Eredeti cím: La vie en mieux
Fordította: Tótfalusi Ágnes
280 oldal
Magvető Kiadó, 2014
2990 Ft
Share:

6 megjegyzés:

  1. Pont ma írtam meg én is a regényről a véleményem, ami azt hiszem nagyon sok helyen egyezik a tiéddel. Annyira megérti ez a nő az embereket, legalábbis én most azt érzem, meg mintha személy szerint nekem írta volna ezt a regényt! :D
    Már csak azt remélem, hogy egy kicsit termékenyebb lesz, de te meg mindenképpen olvasd el a többi könyvét is, azok is jók ám :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindjárt elolvasom az irományod, de már előre látom, hogy sok lesz a közös pont :). Én is ugyanezt éreztem, hogy végre valaki, aki észreveszi a másikat is és megérti, nem az észt akarja neki osztani. Kár, hogy ők vannak kevesen :S.
      Igyekszem, mert nagyon le vagyok maradva.

      Törlés
  2. Én is még csak az Együtt lehetnénket olvastam, de kíváncsi voltam (most meg még jobban) erre is :) Karácsonyra mindenképp beszerzem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyes, nagyon jól döntöttél! :) Csak ajánlani tudom.

      Törlés
  3. Nálam is itt várakozik már a polcon:) Megnyugtató, hogy jót írtál róla, a Billie-nek elég rossz volt a visszhangja mindenfelé, ezért kicsit tartok az új írásoktól:S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyes! :) Ne félj tőle, mert van olyan jó, mint az Együtt lehetnénk :) (igaz, azt három éve olvastam).

      Törlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.