Ugrás a fő tartalomra

Vágyaim listája


   Mindannyiunknak vannak vágyai. Van, aki autót szeretne, síkképernyős tévét, kronográf karórát, mint Jocelyn Gourbette. Van, aki elköltözne a városból és divatos ruhákat vásárolna, mint az ikrek: Danièle és Françoise. És van, aki csak azt szeretné, ha a gyerekei boldogok lennének, mint Jocelyne Gourbette. Az a Jocelyne, aki a fentebb említett Jocelyn felesége, egyben narrátorunk és akinek az élete fokozatosan bontakozik ki előttünk.

   Jocelyne átlagos, negyvenhét éves  kisvárosi nő. Arras-ban él férjével, aki egy gyárban dolgozik és rövid időn belül művezető is lehet. Több mint húsz éve ismerik egymást. Két gyerekük van: Romain, aki főiskolás, de mellette dolgozik is és Nadine, aki Londonban forgat rövidfilmeket.  

  Jocelyne egy rövidáruboltot vezet és mellette a tündérujjak blog szerzője, ahol nemcsak a boltról, de kötésről, varrásról, egyszóval mindenféle kézimunkáról ír és igyekszik  mindezt népszerűsíteni. Méghozzá igencsak sikeresen.

    Jocelyne élete nem volt könnyű: tizenhét éves volt, amikor a szeme láttára veszítette el az édesanyját, nem sokkal később az édesapja szélütést kapott, akit rendszeresen látogat, de hatpercenként új élet kezdődik az apa számára. Emiatt kellett lemondani leghőbb vágyáról, hogy divattervezést tanuljon és került eladóként jelenlegi helyére. De nem lázadt, beletörődött a sorsába. 
  
   Barátnői, Danièle és Françoise egy kis szépségszalont üzemeltetnek, megszállott lottózók, keresik az igazit és arról álmodoznak, ha egy nap rájuk mosolyog Fortuna, mihez kezdenek a nyereménnyel. Így történik, hogy egy nap rábeszélik Jocelyne-t is, tegye próbára a szerencséjét. És megtörténik a csoda: azokat a számokat sorsolják ki, melyeket a gép Jocelyne szelvényére kiválasztott. 

   De mi történik akkor, ha ő nem úgy reagál a hírre, ahogy azt elvárnánk? Mi van, ha Jocelyne vágyainak listája nem is olyan hosszú és nem olyan dolgok szerepelnek rajta, amit 18 millió euróból meg lehetne vásárolni?

    Az, aki gazdag, észrevesz minden csúnyaságot, mert arcátlan módon azt gondolja, hogy a dolgokat meg lehet változtatni. Csak fizetni kell érte.
    De én nem vagyok gazdag. Igaz, van egy 18 547 301 euró 38 centes csekkem (...). Nincs másom, csak a kísértés. A gazdagság kísértése. Egy másik élet lehetősége. Hogy egy új házam legyen. Új tévém. Hogy egy csomó új dolgot vásároljak.
    De ez a lényegen mit sem változtat.

    Eddig azt hittem, csak a kortárs olasz szerzők könyveit olvasva ámulok és bámulok és bólogatok, hogy milyen igazuk van, de rájöttem, így van ez a franciákkal is. Miért? Mert őszinte, egyszerű, hétköznapi emberek a főszereplőik, akik akár mi magunk vagy éppen a szomszédaink, ismerőseink is lehetnének. Emberek, akik ugyanolyanok, mint mi: nekik is megvannak a maguk apró-cseprő problémáik, élik az életüket és hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Akiknek olykor igencsak beletipor a sors az életükbe, de ha kell, felállnak, változnak és változtatnak és mennek tovább az útjukon. 

A fájdalom a maga módján mindenkiből új embert csinál.


    És még nem is említettem a művészeti utalásokat: Jocelyne évekkel korábban olvasta Albert Cohen Az úr szépe c. regényét, melynek történetét bár röviden elmeséli és a végkifejletet is elárulja, de ezek után szívesen elolvasnám - feltéve, hogy magyarul is megjelenik. A másik utalás pedig zenei: a grófné áriája Mozart Figaro házassága c. operájának III. felvonásából, ami telitalálat.

     Nagyon tetszett Jocelyn beszélgetése a pszichológusnővel és a Szerencsejáték Rt. igazgatójával. Rendkívül tanulságos és valószínűleg, tényleg így zajlanak le az események a nyertes és a nyereményátadók között. (Bár még nem nyertem nagyobb összeget semmilyen szerencsejátékon és nem is lottózom.)
 
   Elgondolkodtató, olvasmányos, nyugodtan mondom, hogy letehetetlen történet egy asszonyról, akinek egy nap bekopogtat a változás az életébe és mindent felforgat. Akinek újra kell gondolnia a vágyai listáját, az életét, a házasságát, ahogyan a férjének is. Vajon a pénz tényleg megváltoztatja egy ember, egy házaspár életét? És ez a változás vajon jó vagy rossz?
 
   Ki tudja, miután becsuktuk ezt a vékony könyvet (amit ajánlatos csak rövid szünetek beiktatásával olvasni), talán mi is újraírjuk saját vágyaink listáját.

   A kisregényből színdarab és film is készült, utóbbit az egyik oldalon meglehetősen lepontozták.
   A magyar kiadás borítója egyszerűen gyönyörű. Emiatt is figyeltem fel a rá a könyvtárban.

Szeretnék azok közé a szerencsések közé tartozni, akik dönthetnek az életükről, azt hiszem, ez a legnagyobb ajándék, amit remélhetünk.


Grégoire Delacourt: Vágyaim listája
A nők megérzik az ilyesmit  
Eredeti cím: La liste de mes envies
Fordította: Tóth Réka
188 oldal
Park Kiadó, 2014
3500 Ft

Megjegyzések

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerűek a héten

A téli tücsök meséi

Amikor újra esni kezdett a hó, megkerestem ezt a meseregényt, hogy a legmegfelelőbb körülmények között végre megismerkedjem a téli tücsök meséivel.

   A téli tücsök valójában nyári tücsök volt, de amikor a szigetre - ahol élt - megérkezett néhány ember, a tücsök belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe és így került mostani lakhelyére, a szobába.
   A tücsök mindennap kimászik a hátizsák bal zsebéből - ami gyengülő zsályaillatot áraszt -, felugrik a székre, onnan az asztalra, majd az ablakpárkányra. Kint csak a havas táj látványa fogadja és ekkor bent felfedezi az asztalon álldogáló írógépet. Mindennap felugrik egy-egy billentyűjére, a befűzött papíron megjelenik egy betű, ami a tücsköt egy-egy, a szigeten történt eseményre emlékezteti. Ekkor leugrik az asztalról a székre, onnan a  földre, elsétál a zöld heverőre, felugrik rá, fel és alá kezd sétálgatni és közben emlékezik.

   A meseregényben tizenhat mesét olvashatunk, melyből tizenöt a tücsök egy-egy visszaemlékezése. Megisme…

¿Le puedo ayudar en algo?

Még a tavasz folyamán fedeztem fel ezt a könyvecskét, mely a spanyol üzleti kommunikáció világával ismerteti meg az olvasót. Rákerestem a kiadó honlapján, ahova néhány oldalt fel is töltöttek belőle, amelyek meggyőztek, így gyorsan meg is rendeltem, mielőtt az Alexandra végleg bezárta volna a bazárt.

A könyv a Langenscheidt Kiadónál megjelent változat magyar átdolgozása.
Az elején megismerjük a spanyol hivatalos levelezés általános tudnivalóit, majd azok kötelező és lehetséges elemeit. Magyarul a levél megnevezését, a feladó adatait, a megszólítást, a tárgyat, a dátumot, a bevezető és a záróformulákat, illetve a köszönési formákat.

Ezt követik az ügyintézés, a szállítás, fizetés, reklamáció, késedelem, a meghatalmazás hasznos kifejezései, majd részletesen kitér a telefonbeszélgetésekre.

Majd következnek a a vendéglátás, csevegés, utazás, autókölcsönzés, jelentkezés/visszaigazolás, meghívás, jegyzőkönyv és egyéb, a titkárságokon (az irodai életben) előforduló hasznos kifejezések, monda…

A csokoládé sötét oldala

Mióta megláttam néhány hónapja, hogy előbb-utóbb jön a folytatás, tervben volt, a második rész újraolvasása. Elvégre nem árt, ha frissek lesznek az emlékeim. Ráadásul elég régen volt már, amikor három éve a nyári szünetben először került a kezembe.

    Ahogy elkezdtem az olvasást, újra magával ragadott. Azt hiszem, most jobban időzítettem, hiszen az első dátum a regényben október 31. csütörtök.

     Október 31-én ismerkedhetünk meg Zozie de l' Alba-val, aki emberek életét lopja el. Zozie ugyanis árgus szemekkel vizslatja már elhunyt emberek postaládáját, melyeknek egyszerűen elemeli a tartalmát és felbontja, amit bennük talál. Nem is gondolnánk, hogy egy-egy postaláda micsoda kincseket tartogat Zozie számára! Elég neki egy bankszámlakivonat vagy egy számla, és voilà, már meg is van az új neve, az új élet, amit megkaparinthat.
Éppen egyik korábbi személyiségének nyomait igyekszik eltüntetni, amikor útja a Montmartre-ra vezet, ahol megpillant egy kamaszlányt egy chocolaterie e…

"Ha divatos akarsz lenni, elegendő meztelenkedned..."

A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.

Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.

A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!

A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy ház…

Vers hétfőn

Czesław Miłosz: Campo di Fiori Fordította: Gömöri György
Rómában, a Campo di Fiorin
olajbogyó, citrom kosárszám,
bor fröccsen tépett virággal
behintett utcakövekre.
Az árusok rózsaszín tenger-
gyümölcsöt szórnak halomba,
sötét szőlőgerezdek
hullnak hamvas barackra.
Itt, épp ezen a téren
égették Giordano Brunót,
kiváncsi tömeg nézte,
hogy szít tüzet a hóhér.
S a láng alig aludt ki
már tele voltak a kocsmák,
s a kofák kosárszám hordtak
citromot, olajbogyót.

Varsói körhinta mellett
jutott e tér eszembe;
nyájas tavaszi este,
pattogott vidám zene.
Elnyomta az a gettóból
hallatszó sortüzek hangját,
s messze röpültek a párok
az enyhe tavaszi égbe.

Az égő házakból néha
sárkányt hozott a szél és
a körhintán kerengők
fekete pernyét fogtak.
Lányok szoknyája lebbent
égő házak szelében,
s kacagott a víg sokaság,
- oly szép volt a vasárnap.

Lesz, aki ezt így érti:
legyen Varsó, vagy Róma,
üzletel, mulat a jónép,
a máglyát elkerüli.
Másnak más a tanulság –
minden, minden mulandó,
még ki sem hányt az …

A titkokkal teli ládika - Tegnap, ma, holnap

Amikor felfedeztem az előrendelések között Sophia Loren tavaly, a 80. születésnapjára megjelent önéletrajzi könyvét, rögtön kíváncsi lettem rá, és közben azon kezdtem gondolkodni, mit is tudok róla? Be kellett látnom, hogy nem sokat, és - sajnos - csak nagyon kevés filmjét láttam.
    Így nagyon örültem, hogy már a megjelenés előtt elolvashattam a Tegnap, ma, holnapot, ami már most biztosította a helyét Az idei év legjobb könyvei címet viselő listámon.

    A karácsonyi készülődés mindenhol izgalmas és várakozással teli, különösen, ahol gyerekek is vannak. Így december 23-án, miközben Sophia Loren a Szentestére készülődik, és megérkezik négy kis unokája, akik mesét néznek, a nagymama ezen az estén visszagondol az életére. Előkerül egy sötét fadoboz, mely az emlékezés hullámait indítja el a benne rejtőző táviratok, levelek és fényképek által.

Amikor az életemre gondolok, meglepődöm azon, hogy mindez valóban megtörtént. Egy nap felébredek és rájövök, hogy csak álmodtam. Nem …

Joanne Harris: Egész évben karácsony - első benyomások

Sokakhoz hasonlóan én is megörültem, amikor egy hónapja megláttam ezt a kötetet az előrendelések között, és egy kisebb gondolkodási idő után a virtuális kosaramban landolt, majd csak várni kellett a megjelenésre és a kiszállításra. Volt is örömködés, amikor megérkezett vele a futár, aztán jött a feketeleves megvilágosodás:
ebbena kötetben véletlenül sem a Karácsony köti össze a novellákat, de nem ám! Úgyhogy Kedves Olvasó/Leendő Vásárló, ha úgy gondolta eddig, jó lesz karácsonyi alapozásnak, nagyot tévedett!
A könyv ugyanis az írónő A Cat, a Hat and a Piece of String (Egy macska, egy kalap és egy darab/kevés madzag) c. kötetének fordítása, melynek címében sehol sem szerepel a Karácsony szó. És az eredeti borító sem éppen karácsonyi hangulatot áraszt:

 Ulpius-ház, 2013                               Corbis, 2012      348 oldal                                          288 oldal
  Viszont az Ulpius sem hülye, ha már valaki nem harap az erotikus gyöngyszemekre, majd fog egy karácsonyi köt…

Szederbor

Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház…

Bízz magadban! - Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés

Már a megjelenésekor kíváncsi lettem erre a könyvre, de talán jobb is, hogy csak a napokban sikerült elolvasni.

   A fülszövegben is rögtön arról olvashatunk, hányan szenvednek önbizalomhiányban, és bár sokan magabiztosnak tűnnek, valójában az csak a felszín, ami alatt egy rendkívül törékeny és sérülékeny önbecsülés rejtőzik. Az általam már két ismert szerző mellett három újjal is megismerkedtem, és elégedetten csuktam be a kötetet.
Figyelem, hosszú bejegyzés lesz! (Tegnap véletlenül tettem közzé, pedig még volt rajta mit csiszolni.)

Kádár Annamária fejezete nyitja a könyvet, aki a személyes tapasztalatai mellett, idézeteket is megoszt velünk. Megismertet a Johari-ablakkal, ami négy területre osztja a személyiségünket: a nyílt terület vagy az aréna, ahol mindazon képességünk, tulajdonosságunk található, mellyel tisztában vagyunk és a kifelé is megmutatjuk. A rejtett tartományban azon képességeink rejtőznek, melyeket ismerünk, de elrejtünk a környezetünk elöl. A Vak-Én mögött azon …

Sok hűhó semmiért

Egy új évet érdemes egy olyan vidám olvasmánnyal kezdeni, mint a Sok hűhó semmiért, de az sem baj, ha az esztendő első estéjén annak filmváltozata elé ülünk le. Utóbbit többször láttam már és nagyon szeretem, de az írott változata csak most került a kezembe.

   Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik nem ismerik a történetet, de azért dióhéjban összefoglalom: Messinában járunk Leonato úr házában, akit futár értesít az aragóniai herceg, Don Pedro és kísérete érkezésről. Beatrice, Leonato unokahúga Benedek után érdeklődik, akivel csatába indulása előtt rendszerint szócsatákat vívott.

   A társaság meg is érkezik, tagjai közt találjuk János herceget, Don Pedro féltestvérét, Claudiot, az ifjú nemest és természetesen Benedeket is, aki meg is kezdi vitáját Beatricével.  Beatrice biztosra veszi, hogy sosem fog férjhez menni, míg Benedek az agglegénység mellett teszi le voksát.

BEATRICE Meghalhat-e gáncs, míg ilyen méltó táplálékot talál, mint ön, Benedek úr? Az ön közelében az udvariasság is …