2015. január 10., szombat

, , , , , , , ,

Bridget Jones először


   Valójában nem először, mert a filmet már sokszor láttam, előtte pedig a hangoskönyvet is számtalanszor meghallgattam, ám az írott változatot csak most olvastam el. Természetesen még mindig a vidám évkezdés jegyében esett a választásom Bridgetre.


   De kinek is kell bemutatni Bridgetet? Egy harmincas, önálló keresettel és lakással bíró hajadont, akit ismerősei azzal szekálnak: mikor megy már férjhez? hogy áll a szerelmi élettel?, ill. a biológiai óra ketyegését emlegetik előszeretettel, és ezek miatt is megingott az önbecsülése, tele van kétellyel.

(...) Mindennek a tetejébe már csak két hét a születésnapig, amikor szembe kell néznem a ténnyel, hogy megint eltelt egy egész év, mely idő alatt rajtam kívül mindenki átment Pöffeszkedő Családosba, potyogtatja a gyerekeket, jobbra, balra, középre, százezerszámra keresi a fontokat, attakírozza a társadalom legkrémesebb krémjét, míg én kormánylapát és fiú nélkül hányódom diszfunkcionális viszonyok és szakmai pangás közepette.


  Az új esztendő első napján Bridget naplóírásba kezd, hogy egy teljes éven át követhessük nyomon, hogyan reagál a fentiekre, milyen célokat tűzött ki maga elé, sikerül-e őket teljesítenie és milyen is egy nagyvárosi szingli élete a barátaival, akikre mindig számíthat.


   De nem feledkezhetem meg Bridget anyjáról sem, aki ma már máshogy látja addigi életét és újat kezd az autóstáskával mászkáló Julio oldalán mint tévés felvezető és nem érdekli a férje és lánya véleménye. Aztán itt van még az elbűvölő Daniel Cleaver, aki talán nem is olyan kedves, mint ahogy Bridget már ezerszer  elképzelte. Vagy mégis?
   No, és Mark Darcy! Az elvált, gazdag és sikeres sztárügyvéd, aki rombuszmintás szvetterben és poszméhes zokniban pompázik a currys pulyka-imbiszen, ahol Bridget anyja és Una Alconbury igyekszik őket összeboronálni. A másik kedvencem Richard Finch, Bridget új főnöke, aki mindig mindenfélében gondolkodik és igencsak körülményesen adja elő az elvárásait, ám dicsérni is tud:
- Te, drágám - mondta Richard az egyik mellemnek -, te egy abszolút kibaszott lángelme vagy.
Mindig reméltem, hogy előbb-utóbb kiderül a zsenialitásom, de azt sose hittem, hogy meg is fog történni velem - vagy a bal mellemmel.

  Azt figyeltem meg, hogy az emberek vagy szeretik Bridgetet, a regényt, a filmet és az egész kultuszát, vagy egyszerűen legyintenek rá. Utóbbiakat bevallom, nem értem. Nyilván nem szeretheti mindenki ugyanazt, de sokan bármennyire forgatják is a szemüket a Bridget Jones név hallatán, ha a kezükbe vennék a regényt, valószínűleg meglepetés érné őket. Mert a legtöbb emberben - akár nő, akár férfi -, ott rejtőzik egy Bridget Jones. Hiszen sokan jár(t)unk az ő cipőjében! Gondolkodjunk csak egy kicsit! Lehet, hogy mi is fogyókúráztunk, nem boldogultunk a technika vívmányaival, a magánéletünket firtatták olyanok, akiknek egyébként semmi közük hozzá, egzecíroztak a munkahelyünkön, ahol éppen csak toporgunk, mert látjuk, hogy itt nem fogunk tudni előrébb lépni. És nemcsak a ranglétrára gondolok, hanem egyszerűen megakadtunk és ideje lenne belátni, hogy változtatnunk kell. Vagy éppen azt éreztük, hogy nem vagyunk jók semmire, nem értünk semmihez, a bányászbéka feneke alá süllyedt az önbecsülésünk. Ugye ismerős helyzetek? Ezért ne legyintsen senki Bridgetre, mert lehet, hogy éppen magunkra ismerünk benne, csak magunknak sem akarjuk bevallani. Éppen ezért szeretem ezt a könyvet, mert miközben remekül szórakozom, míg olvasom vagy hallgatom, észrevétlenül engem is elgondolkodtat, és tudjuk, hogy Bridget rengeteget csetlik-botlik, de aztán csak jóra fordulnak a dolgai. Úgyhogy van még remény.

  Tudtam, hogy a hangoskönyvből sokat kihagytak, ám hogy ennyit! Erre nem is térnék ki, azonban a könyv kötése annál nagyobb meglepetéseket tartogatott: vígan olvastam, amikor októberhez érve egyszer csak november következett! A könyvet elég érdekesen sikerült kötni, így az említett két hónap eseményei igencsak összekeveredtek.
   Ezen jót nevettem, ám be kell vallanom, hogy Bridget előszeretettel rövidíti a nagyont és a nagyon jót, amit nagyon utáltam, hiszen angolul előbbi csak négy betű, könyörgöm, akkor miért nem lehetett már leírni??? (Szép is lenne, ha én is elkezdenénk mindenfélét rövidíteni a blogban és az Olvasókra bíznám, hogy fejtse meg, mit akartam mondani.)

   Ezt leszámítva most is remekül szórakoztam és aki eddig nem találkozott még Miss Jones-szal, ideje, hogy megismerje, akinek pedig régi ismerőse, talán sikerült néhány kedves emléket felidéznie.

   Eddig készültem el a bejegyzéssel, amikor elolvastam Lévai Balázs interjúját Helen Fieldinggel (Bestseller - A világ nyitott könyv, Európa, 2004), melyből megtudtam, hogy Bridget kalandjai eredetileg az Independent cikksorozatában jelentek meg, ám meghatározott terjedelemben, és később ezekből született meg a regény, majd a folytatása, melyek alapjául számos megtörtént esemény szolgál, és maga az írónő is úgy gondolja, Bridget sikere abban rejlik, hogy az olvasó magára ismer benne függetlenül attól, a világ mely pontján él.

Kultúránk túl nagy feneket kerít a látszatnak, a kornak és a rangnak. A szeretet az, ami fontos.


Helen Fielding: Bridget Jones naplója
Eredeti cím: Bridget Jones's Diary
Fordította: Sóvágó Katalin
339 oldal
Európa Kiadó, 2001
1500 Ft
Az új kiadás 3290 Ft-ba kerül.

Share:

8 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem Bridgetet, gimiben olvastam, és hangoskönyvem is van, igen, az sajnos rövidített, manapság már nem hallgatok rövidítetteket, csak teljes szöveget. De azért jó, egy hosszú utazáskor végigment a kocsiban pl. :)
    A harmadikat a feszten vettem meg, de még nem olvastam, újrázni szeretném hozzá az első kettőt.
    Igen, nagyon jól mondod, egy csomóan sok kis apróságban tudunk azonosulni Bridgettel. :) A fogyókúra biztos egy naaagy közös halmaz :D bár én anno hülyét kaptam attól, hogyhatvanakárhány kilósan nyíg a súly amiatt, de mostanában én is nyígok, szóval... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv a klubban! :) A harmadik részt még nem vettem meg, mert nekem is furcsa volt, hogy ezekhez képest nagyobb lett, ill. még nem éreztem, hogy most azonnal el kell olvasnom.
      Azért dicsérjük meg Udvaros Dorottyát, mert bár rövidített, de imádom a hangoskönyvben :).
      Amikor a második részt olvastam, nekem is furcsa volt, hogy általában 56-58 kiló szokott lenni és ez neki sok, de a magasságát balladai homály fedi :).

      Törlés
  2. Nálam eddig csak a film volt meg, azt imádom, nagy kedvenc, sokadjára is meg tudom nézni. És igen, szerintem mindannyiunkban ott él egy Bridget, így vagy úgy. Nekem sokszor az a jelenet ugrik be, amikor az ágyán pizsiben énekel és sajnálja magát (azt hiszem nyitójelenet a filmben), no ilyet én is előadok magamnak párszor :)
    Ha a könyv is ilyen jó, akkor ezt is be kellene majd iktatnom az olvasmányaim közé, köszi, hogy felhívtad rá a figyelmet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor fogjunk kezet :). Ugye? :)
      Ne hagyd ki, mert a könyv is nagyon jó ;). Megvan angolul is, de szegényt annak idején félretettem, mert túl sok benne a szleng, amit nem ismerek, de egyszer sorra kerítem.
      Szívesen, és elárulom, hogy elolvastam a Kis kiruccanást és hamarosan írok is róla. De annyit elárulok, hogy igazi Gavaldás ;).

      Törlés
  3. Szia, bocs hogy be OFF-olok ehhez az íráshoz, de nem tudtam hová írjak, h tuti elolvasd.
    A múltkor beszéltünk Nabokov-ról, és most olvastam, h az európakiadó meghirdetett egy pályázatot. Gondoltam érdeklhet:

    http://europakiado.hu/hir/nabokov-es-en

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nyugodtan offolj, nem haragszom érte :). Köszi szépen, meg is néztem és ki tudja ; ).

      Törlés
    2. ;)))
      Azt megígérhetem, hogy idén is fogok Nabokovot olvasni :).

      Törlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.