2015. január 26., hétfő

, , , ,

Vers hétfőn

Reviczky Gyula: Bál után 

A mély gyönyörtől szédülök még,
Ragad a lázas képzelet.
Melletted űlök, czifra párok
Fel és alá keringenek.

A zene szól, de hangosabban
Dobog, majd megszakad szivem.
Szeretnék sírni, mint a gyermek,
A boldogságtul, azt hiszem.

Egy valczer édes áriáját
Lágyan merengve hallgatom;
De édesebb minden zenénél
A mosoly édes ajkadon.

S ha szólsz, óh, mennyei hatalmak!
Eszemet bontja meg e szó.
Én nem tudom, szférák zenéje
Lehet-e ilyen megható?

Honnan jövél? hol van hazád?... tán
A mennyből szálltál ide le?...
Ah, ép' most kér föl egy fajankó!
S keringesz fel s alá vele.



Eredetileg nem ezt a verset választottam mára, de pénteken egy Kedves Kereső éppen ezt keresve talált ide. Sajnos ezt a verset akkor nem találta, de ezúton szeretném megköszönni, hogy felhívta rá a figyelmemet.
Verset ajánlani továbbra is lehet, bár már nincs nyitva a korábbi Google-dokumentum, de erre (is) való a bejegyzés alján a Megjegyzés küldése, úgyhogy senki se fogja vissza magát.
Reviczky Gyula áprilisban évfordulós lesz, így akkor is biztosan hozok tőle verset.


Források:
vers
kép
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.