2017. május 26., péntek

, , , , ,

"... van itt még valami"


Agatha Christie regényének keretét egy bírósági tárgyalás adja, melynek során Elinor Carlisle áll a vádlottak padján, aki - a rendelkezésre álló bizonyítékok és a körülmények alapján - megmérgezte Mary Gerrardot.
De Lady Agatha sem szalad ennyire előre, így ezt követően megismerjük azokat az eseményeket, melyek a tárgyalóteremig vezettek.

Elinor Carlisle fiatal, londoni lány, aki Roddy Welman jegyese, és beteg, vidéki nagynénje halála után csinos örökségre számíthat. Az örökségből nagy valószínűséggel Roddy is részesedik, mivel a nagynéni elhunyt férjének unokaöccse.

Egy nap Elinor névtelen levelet kap, melyben arra figyelmeztetik, ha nem figyel, egy bizonyos személy kitúrhatja az örökségéből. Ez a személy pedig csakis Mary Gerrard lehet, a néni kapusának lánya, aki folyamatosan látogatja Mrs. Welmant, felolvas neki, és  mellesleg akiért a néni már így is sokat tett érte, ugyanis ő finanszírozta a lány tanulmányait.

A levél hatására Elinor és Roddy meg is látogatja az idős asszonyt, aki a szélütés következtében már szinte teljesen magatehetetlen, ezért állandó gondozásra szorul. Ezt a feladatot látja el O' Brien nővér, akihez rendszeresen benéz a körzeti nővér, Hopkins nővér is, illetve a faluba nemrég került fiatal orvos, Peter Lord.

A látogatás során Roddy szeme megakad Maryn, akit apja és néhány környékbeli sem szível. Szerintük a lány túlságosan úri kisasszony lett és nagyra van magával.
A találkozásról Elinor is tudomást szerez.

Hamarosan a nagynéni befejezi földi pályafutását, és ez az esemény nem várt fordulatot tartogat. Minden Elinorra száll, aki egy jelentős összeget készül utaltatni Marynek is.
Ez a fordulat készteti a Mary-t nagyon is kedvelő Hopkins nővért, hogy készítse el a végrendeletét, elvégre sosem lehet tudni. A lány kötélnek is áll.

Néhány hét múlva Elinor visszatér a nagynéni házába, ahol ebédre hívja Maryt, aki nem is sejti ez lesz számára az utolsó.

A halál oka mérgezés, és a helyszínen talált címkedarab és a feltételezett indíték alapján az elkövető nem lehet más, mint Elinor. Elvégre ki másnak lehetett volna indítéka, és mi más lenne jobb indíték egy gyilkosságra, mint a féltékenység?

Éppen ezekben nem hisz - vagy inkább nem akar hinni - Lord doktor, aki Hercule Poirot-hoz fordul.
- Az ember nem tankönyvből nyomoz! A saját természetes intelligenciájára kell hagyatkoznia.
- De találhat ott valami nyomot, nem? - erősködött Peter Lord.
- Túl sok detektívregényt olvasott, barátom - sóhajtott Poirot. - Az önök rendőrsége egészen kiváló testület. Semmi kétségem afelől, hogy rendkívül gondosan átkutatták a házat és a kertet.
- Olyan bizonyítékokért, amelyek Elinor Carlisle bűnösségét bizonyítják... olyanokért, amelyek mellette szólhatnak, nem.
- Kedves barátom - sóhajtott ismét Poirot -, a rendőrség nem kegyetlen szörnyeteg! Elinor Carlisle-t azért tartóztatták le, mert elegendő bizonyítékot találtak ahhoz, hogy vádat emeljenek ellene... meg kell hogy mondjam, nagyon meggyőző bizonyítékokat. Teljesen haszontalan dolog lett volna végigmennem olyan terepen, amelyet a rendőrség már egyszer átfésült.
- Most mégis oda akar menni!
- Igen - bólintott Poirot -, most oda kell mennem. Mert most már pontosan tudom, mit keresek. Ha már az agysejtek tisztázzák a dolgokat, akkor kezd dolgozni a szem.

Az agysejtek pedig ismét elvezetnek a bűnöshöz.
De az idáig vezető úton sem unatkoztam, amíg Poirot - szokásához híven - mindenkit felkeresett és kikérdezett. Gyanúsítottakból és indítékokból most sem volt hiány, már erős volt bennem a gyanú, hogy X volt az, amikor jött egy csavar és mindenre fény derült. De hogy Elinor volt-e az elkövető, vagy esetleg valaki más, természetesen nem árulom el. Annyit viszont igen, hogy van egy nagyon erős pszichológiai nyomás Elinoron, ami nagyon tetszett.
Mellesleg eszembe juttatott valamit: már nem emlékszem, hol olvastam vagy hallottam, hogy az elkövetési mód alapján következtethetünk a gyilkos nemére. Ez pedig most is beigazolódott.

Ráadásul azt is megtudtam, hogy a korabeli Angliában a postán bárki megvehette a végrendelethez szükséges nyomtatványt, amit aztán egy ügyvédhez kellett csupán eljuttatnia. Akár postán. Mi ez, ha nem egyszerűsített ügyintézés?

Egy baki: Mary egy levelet ír Hopkins nővérnek a Hatodik fejezet végén, melynek dátuma július 25., és melyben közli, hogy másnap a faluba érkezik és megszállhatna-e nála? Tehát Mary július 26-án érkezik a nővérhez a levél szerint.
A következő fejezetben Elinor július 25-én érkezik a faluba és Mary aznap hal meg. Mary tehát időutazik, vagy elírta a levél dátumát? Majd a Huszonegyedik fejezetben visszatérünk a tárgyalóterembe, és a vád szerint Elinor július 27-én mérgezte meg Maryt. Akkor hogy is van ez?
Az én agysejtjeim is figyeltek ám.

Ettől eltekintve izgalmas és letehetetlen olvasmány, melynek során senkinek sem fognak ellustulni az agysejtjei.

Gondoltam, megnézem a filmváltozatát is, de amikor megkerestem, melyik évadban is találom, felfedeztem, hogy két szereplő vezetéknevét is megváltoztatták, amit őszintén szólva nem értek. Így inkább kihagyom és maradok a regénynél


Agatha Christie: Cipruskoporsó
Eredeti cím: Sad Cyprus
Fordította: Zombory Erzsébet
264 oldal
Európa Kiadó, 2012
2300 Ft
Share:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.