A blogról

Kedves Látogató,

Annyi minden szerepelt már ez alatt az oldal alatt, hogy azt hiszem, itt az ideje újra összefoglalni, mi is ez. Az biztos, hogy továbbra is joghurt- és sminkmentes marad.
A blog 2010-ben indult, mert hirtelen sok szabadidőm lett és egy rossz dolog után igyekeztem összeszedni magam. Olvasni mindig is szerettem, így adta magát: miért ne lehetne nekem is saját könyves blogom?  És igen, akkoriban (és a későbbiekben is) számos iromány akadt, amik valóban borzalmasan sikerültek. Majd később megtaláltam a saját hangom, és a minőség is sokat javult. Na meg az ízlésem is formálódott. De mindig van hová fejlődni.
Majd jött 2015 nyara, amikor úgy éreztem, már nem okoz örömet ez az egész, megcsömörlöttem és inkább mással foglalkoztam. Igen, tudom, szeszélyes vagyok, pedig nem is áprilisban születtem.
A tavalyi év folyamán született néhány bejegyzés, majd jött az a bizonyos gonosz - bár inkább őszinte - iromány, végül az év végén ismét egy-két rendes firkálmány.

Aztán 2017 tavaszán egy picit elkezdett hiányozni. Mert megtanultam, hogy csak és kizárólag a saját elvárásaimnak akarok megfelelni, és nem érdekel, hogy mi a menő a blogvilágban. Többé nem érdekelnek a mindenféle statisztikák sem. Ez a saját blogom, ahol úgy és arról írok, amiről akarok.
Talán nem véletlen, hogy jó ideje már a közösségi oldalakról is töröltem magam, és többre eszembe sem jutott regisztrálni se, mert vannak olyan dolgok az életemben, amik nem tartoznak másokra. Ezért távolítottam el néhány régebbi bejegyzésem is, mert túl személyesek voltak, és azok tartalmát ma már nem szeretném, ha mások is elolvasnák.
Azonban vannak olyanok, amiket mégis megosztanék. Mert talán valaki éppen erre kíváncsi, ezt keresi (értsd: véleményt egy-egy könyvről vagy verset), én meg ezzel láthatatlanul is egy kicsit a segítségére lehetek. Tehát valami hasznos is születik a billentyűzet koptatásából. Ráadásul így később visszakereshetem a korábbi olvasmányaimat is.
De ha valaki mindezt szebben megfogalmazva szeretné elolvasni, akkor itt megteheti.

Az írás: a gondolat visszfénye, az érzés szivárványa.
(Kosztolányi Dezső)

Életkép

Az irományaimat továbbra sem nevezem kritikáknak, hiszen nem vagyok "szakképzett kritikus", csak egy nagyon válogatós olvasó. A hibákat továbbra is kiszúrom, de csak azért, mert  - régen imádtam az Álljunk meg szóra! című műsort, és bár tévedni emberi dolog - elszomorít az olykor a könyvekben is fellelhető silányság. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy én is hibázom és én sem vagyok tökéletes. Ráadásul, ha valaki hibát talál nálam, annak nem harapom le azonnal a fejét, hanem megköszönöm az észrevételét és kijavítom. De továbbra is törekszem az igényességre, az értelmes és szlengszótár nélkül is érthető bejegyzések írására. Egyet nem érteni velem pedig bármikor lehet.

A blognak nincs célcsoportja - még a gondolata sem merült fel soha -, kortól, nemtől, lakóhelytől és foglalkozástól függetlenül  bárki olvashatja, minden látogatónak nagyon örülök.

Egyébként eszembe jutott, hogy új helyen és új néven kellene újrakezdeni, de végül itt maradtam. Helyette inkább új külsőt kapott a blog, és a mindenféle elemek kevésbé zavarják a bejegyzések olvasását, mivel a többségük alulra került.


Marad a régi jól bevált recept: ha valami igazán emlékezetes vagy elrettentő olvasmányélménybe vagy versbe botlom, akkor azt megosztom. Mustrázni viszont nem fogok, mert nagyon időigényes, és azt az időt másra fogom fordítani. Ezenkívül mást nem ígérek, nem írom tele listákkal és ígéretekkel a blogot, hanem élvezem, hogy azt olvasok, amit akarok, és csak abból dolgozom, amit már elolvastam. Vagy érdekesnek tartok.
Egy szó, mint száz: visszatértem és maradok is.

Frissítés: Igazán nagy lépés volt tőlem, hogy nemrég regisztráltam a Pinterestre, így az ottani elérhetőségem megtalálható a blog legalján lévő piktogramra állva az egérrel, ahogyan az e-mail-címem is. De a többi közösségi oldalból továbbra sem kérek, köszönöm.



Remélem, sikerül szivárványra bukkanni nálam, jó keresgélést és olvasgatást kívánok.

6 megjegyzés:

  1. Ezt ha nem is írod le, akkor is világos. :) Ezért szeretem a blogod!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :), és örülök, hogy Neked világos, csak gondoltam az újonnan érkezőkre :).

      Törlés
  2. Sandra Bullock egy szenzációs nő, nagyon szeretem. :)
    (Végigolvastam ám a bejegyzést is, de ez volt az, amit mindenképpen meg kellett említenem. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is nagy kedvencem ;).
      (Megértelek :))

      Törlés
  3. Nagyon tetszik ez az önvallomás.
    Úgy jönnek létre az igénytelenebbnél igénytelenebb, nem jó értelemben vett "tini blogok", mint ahogyan a gomba nődögél a földből. Tele, ahogy írtad, statisztikákkal, ilyen-olyan trendi kihívásokkal, amelyeknek alkalmasint köze sincs a könyvekhez, holott a blog profilja ezt próbálja bizonygatni. Az értékesebb tartalmúak természetesen így eltűnnek a nagy masszában.....mert nem elég egyedi, nincs tele saját drámával, letörött körmökkel vagy éppen "fáj a hajam" jellegű posztokkal.
    Emlékszem a blogodra a korábbi időkből, számomra mindig is igényesnek hatott, úgy hiszem mindig próbáltál hű maradni a blog témájához, és szívem csücske hogy pártolod a versek népszerűsítését.
    Tehát bő lére eresztés után hajrá hajrá, termékeny időszakot kívánok olvasás és blogolás terén egyaránt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm :). Úgy örülök, hogy Te is érzed, hogy mi a célom a bloggal és hogy nagyon távol állnak tőlem a letört a körmöm típusú irományok. De jövő héten lesz egy ilyesmivel teletűzdelt bejegyzésem, mert újraolvastam Frances Mayestől az Édes élet Itáliábant és abban akadtak hasonló "magvas" gondolatok.
      De jó, hogy Te is versimádó vagy :). Elárulom, hogy jövő hónaptól egészen novemberig igyekeztem főleg olyan költőktől válogatni a verseket, akiket nem ismertem eddig, hogy ezáltal is egy kicsit együtt okosodjunk :).
      Neked pedig további szép nyarat kívánok, Zizz! :)

      Törlés

A hozzászólás cenzúrázatlan, és egyet nem érteni bármikor lehet.